Egyedül utazni nem unalmas, sőt! Akkor érezheted magad a legszabadabbnak, amikor egyedül utazol, hiszen senki sem mondhatja meg, hogy mikor mit csinálj, senkihez sem kell alkalmazkodni a szállás, repülőjegy vagy programok terén, egyszóval a saját magad ura vagy. Az első félig-meddig egyedüli utam az USÁba vezetett, és hihetetlen élmény volt!
Nem leszek álszent: én is jobban szeretek barátokkal vagy családdal utazni, hiszen jó érzés, ha megoszthatod mással az utazás során szerzett élményeket, azonban úgy gondolom, egyedül utazni is nagy élmény. De még mekkora!
Néha nehéz összeegyeztetni az időpontot, költségkeretet és programot a barátokéval, emiatt pedig sokan úgy döntenek, hogy inkább el sem utaznak, hiszen ha nincs kivel, akkor nem is éri meg. Én sosem gondolkodtam így: az utazásban nem állíthat meg az útitárs hiánya: azért mondjak le fantasztikus élményekről, mert egyedül kell átélnem ezeket? Na nem!
Egyedül utazni ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy az út során végig egymagad leszel (de erről később). Ha egyedül utazol, akkor nyitottabb leszel arra, hogy kilépj a komfortzónádból és új emberekkel ismerkedj meg. Ha spórolni is szeretnél az utazás során, akkor ennek az egyik legkézenfekvőbb módja a hálótermekben való alvás, ahol idegenekkel kell osztozkodni a szobán. Ebben viszont az a jó, hogy könnyen szóba elegyedhetsz távoli helyekről jött emberekkel – a hostelekben általában bátor, kalandos utazókkal lehet találkozni, akikkel izgalmas beszélgetésekbe bonyolódhatsz.
Életemben először Amerikába utaztam egyedül. Nem mondhatom, hogy az út során mindvégig egyedül voltam, hiszen a rokonaimhoz utaztam New Yorkba – azonban a Nagy Alma nem volt nekem elég, hiszen láttam már előtte, ezért úgy döntöttem, hogy meglátogatok még három észak-amerikai nagyvárost.
Két hetet töltöttem Amerikában, mely során hétvégente a rokonaimnál voltam, hétközben pedig egyedül utazgattam. Természetesen a repülőutakat is egyedül tettem meg, de annyira izgalmas volt az egész! Az utazás óriási örömforrás számomra, de bevallom, hogy a hosszú távú utakat mindig jobban várom, mint az Európán belülieket. Sokan nem szeretik a 8-10 órás repüléseket, de én egyenesen oda vagyok értük és sajnálom, hogy évente csak 2-3 alkalommal tudom megengedni magamnak, hisz nincs elég szabadidőm és pénzem.
De térjünk vissza az útitervre. Az amerikai utamba a következő helyszíneket iktattam be: New York, Washington, Chicago, Toronto és a Niagara-vízesés.Rengeteg tervezést meg előkészületet igényelt az, hogy a lehető legolcsóbban oldjam meg az egészet, de elég jól sikerült.
Az első hétvégét a rokonaimmal töltöttem, akik NY államban élnek, de nem a városban. Én azért újból meg akartam csodálni New Yorkot, így oda is egyedül mentem be. Onnan busszal utaztam át Washingtonba, és akármilyen hihetetlen is, a buszjegyhez 1(!!!) dollárért jutottam hozzá! Na jó, igazából 4 dollár volt az adminisztrációs díjakkal együtt, de akkor is! A Megabus gyakran kínál 1 dolláros buszjegyeket, ha időben, hónapokkal az utazás előtt lefoglalod.
Washingtonból repülővel utaztam át Chicagóba, Chicagóból szintén repülővel vissza New Yorkba. A hétvégét újból New Yorkban töltöttem, majd a második héten célba vettem Kanadát: először a Niagara-vízeséshez buszoztam el, majd onnan Torontóba, ami már csak egy köpésre volt.
New York – Kanada nem kis táv, busszal megtenni nem a legkényelmesebb, de így az oda- és a visszaúton is spóroltam egy-egy éjszakát, amit nem kellett szállodában töltenem – Amerikában még a hálótermek is drágák, na.
Az út jól indult: a Megabusnak nincs fedett buszmegállója New Yorkban, hanem gyakorlatilag az utca szélén kell várakozni a beszállásra. Ezzel nem is lenne gond, ha nem kezdett volna el esni az eső! Nálam természetesen se esernyő, se esőkabát nem volt, így hát jól eláztam, hiszen még egy szerencsétlen fa sem volt a közelben, ami alá beállhattam volna. Említettem már, hogy a busz körülbelül másfél órát késett? De nem volt okom panaszra, hiszen AMERIKÁBAN, az almok hazájában voltam, és éppen KANADÁBA készültem – ki merne panaszkodni egy kis eső miatt? 🙂
Az esőtől leginkább az elektronikai eszközeimet, az irataimat és a pénzem féltettem, nem magam, de szerencsére nem történt nagyobb gond. A Megabuson szerencsére volt mosdó, így amint felszálltam a buszra és elindult, rögtön át is tudtam öltözni – csuromvizes volt a felsőm, szerintem jól megbetegedtem volna, ha az éjszakai utat vizes felsővel vészelem át. Nagy élmény volt meglátni a kanadai határt, és megkapni az áhított pecsétet az útlevelembe – ezért megérte egy éjszakán keresztül buszozni!
Extrovertált vagyok, szeretek társaságban lenni, beszélgetni, új embereket megismerni, ennek ellenére nem esem kétségbe, ha egyedül kell lennem, de azért annyira nem szeretem az egyedüllétet, hogy 5 napon keresztül egy távoli országban hozzá se szóljak senkihez. New Yorkban és Washingtonban nem sok embert ismertem meg, azonban Chicagóban és Torontóban bátrabb lettem és úgy döntöttem, valamilyen módon muszáj barátkoznom.
A Couchsurfing egy népszerű weboldal és applikáció, amelyen ingyen szállást lehet keresni bárhol a világon – vannak olyan jófej emberek, akik engedik, hogy megszállj náluk anélkül, hogy fizetned kellene érte. A bizalmon alapszik az egész, és persze megvannak a maga veszélyei.
Én még sosem próbáltam a Couchsurfinget szálláskeresőként, azonban “barátkeresőként” igen. Ugyanis a Couchsurfingnek van egy “hangouts” nevű funkciója, amelynek az a lényege, hogyha szívesen “lógnál” hozzád hasonló utazókkal vagy akár helyiekkel, akkor elérhetővé teheted magad egy kiruccanásra/sétára/italra stb., vagy csatlakozhatsz más társaságokhoz is. Ezt véletlenül sem kell összekeverni egy randival, mint azt sokan hiszik, csupán egy jó lehetőség, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel találkozz.
Chicagóban használtam először a Hangouts-ot: kiírtam, hogy éppen egyedül vagyok a belvárosban és szívesen találkoznék valakivel akár egy sétára, akár egy finom ebédre. Szerencsére nem kellett sokat várnom, rám is írtak páran, így végül négyen futottunk össze: egy detroiti lány, aki a nővérét látogatta meg Chicagóban, egy New York-i fiú, aki egy hétvégi kiruccanás céljából látogatta meg a várost és egy helyi fiú, aki a Domino’s pizzázóban dolgozott. Sétáltunk, beszélgettünk, kajáltunk, a végén pedig elköszöntünk egymástól. Nem tettem szert barátokra, de mégis jó volt emberek közt lenni, és nem egyedül barangolni Chicago utcáin.
Egy másik napon Chicagóban bejelentkeztem egy ingyenes városnéző túrára, ahol összebarátkoztam egy 40 év körüli kedves nővel. Ő Izraelből érkezett egy konferenciára, emlékeim szerint HR vezető volt. Nagyon kedves volt, sokat beszélgettünk, a túra után pedig kerestünk egy tetőtéri bárt és megittunk egy koktélt, majd vásárolni is elmentünk a TJ Maxxbe.
Torontóban már hónapokkal korábban lefoglaltam az időpontot vacsorára a CN Tower-ben, de úgy döntöttem, jobb lesz nekem nem egyedül vacsorázni, ezért az Hangoutshoz fordultam segítségért. Kiírtam, hogy van foglalásom a CN Towerbe, és örülnék, ha velem vacsorázna valaki. Kiemeltem, hogy nem randizni szeretnék, nehogy félreértse valaki, és nem is várom el senkitől, hogy kifizesse nekem. Természetesen ennek ellenére is akadtak arab-török jelentkezők, akik elég félreérthetetlen üzeneteket küldtek, viszont találtam egy rendesnek tűnő németországi fiút, aki eljött velem. Elmondta, hogy Kanadában utazgat hátizsákos turistaként egyedül, és szívesen csatlakozna, így hát nem kellett a csodaszép kilátással “kettesben” vacsoráznom. 🙂 Utána, este a Toronto Islandsre is átugrottunk komppal, amely annyira megtetszett, hogy másnap egyedül is átmentem oda nappal.
Ezeken az alkalmakon kívül egyedül voltam a négy nagyvárosban. Mindenkinek ki kellene próbálnia egyszer az egyedül utazást! Nem kell feltétlenül ilyen messze elrepülni: Európán belül is van jónéhány könnyen és olcsón megközelíthető város, amelyek teljesen biztonságosak egyedül utazók számára is. Garantálom, hogy nem fogod megbánni! 🙂
Jó utat! 🙂
Ági
Megtalálsz itt is:
- Instagram: agi.travels
- Facebook oldal: Utazás a köbön
- Facebook csoportom: Utazás a köbön – repjegyek, tippek, tanácsok
