Elhatároztam, hogy 2018-ban el szeretnék látogatni egy egzotikus országba is, hiszen eddig többnyire európai országokban jártam (az USA kivételével) és már nagyon-nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet az európaitól eltérő kultúrába csöppenni. Választásom végül Thaiföldre esett, több okból kifolyólag is: egyrészt azt szerettem volna, hogyha a tengerpart mellett egy metropoliszt is meglátogathatok (Bangkok), másrészt pedig Thaiföld nagyon olcsó, csak a repülőjegyért kellett nagyobb összeget fizetnem.
Mint mindig, az utat most is én terveztem meg és a teljes útitervet én állítottam össze hosszas tervezgetés után – a végeredménnyel szerencsére elégedett voltam, nagyon kalandos és felejthetetlen út áll mögöttem.
Az útiterv így nézett ki:
- március 23-24: odaút Dohán keresztül, 24-én reggel érkezés Krabira
- március 24-25: Krabi
- március 26-28: repülés Bangkokba Air Asiával
- március 29: Krabi
- március 30-31: hazaút dohai 14 órás átszállási idővel, mely alatt a várost is megnézhettük.
Tudom, hogy ez nagyon kevés időnek tűnik: csupán 6 teljes nap Thaiföldön és fél nap Dohában. Több helyen is olvastam, hogy ennyi időre nem is érdemes ellátogatni egy ilyen távoli országba, hiszen csomó időt elvesz maga a repülés, és a repülőjegyért sem érdemes olyan sokat kifizetni, hogyha csak ennyi időre utazol el. Én ezt megcáfolnám! Nyilván jobb lett volna még egy, vagy akár két hetet eltölteni Ázsiában, de ez most nem így alakult – sajnos nincs végtelen számú szabadnapom. 🙂
Szerintem óriási hülyeség azt mondani, hogy “akkor inkább el se menj.” Csupán egy hét volt, de ez az egy hét után annyi élménnyel tértem haza, mint előtte soha. Jobb lett volna nem elmenni és inkább félretenni másra a pénzt? Természetesen nem. Úgy gondolom, kihoztam ebből a pár napból a maximumot és sikerült mindent megnézni, amit szerettem volna. Nagyon örülök, hogy belevágtam és elutaztam, még ha csak egy hétre is.
Bangkok óriási város, több, mint 8 millióan lakják. London és New York után ez a harmadik legnépesebb város, ahol megfordultam, mégis teljesen más, mint az előző kettő. Szokásomhoz híven rengeteget olvastam a városról és látnivalóiról az utazás előtt, így összeállt a fejemben, hogy kb mit szeretnék meglátogatni a röpke két és fél nap alatt.
Tartalomjegyzék
1.nap: Chinatown, Jim Thompson house, MBK Center, tetőtéri bár
Hétfőn reggel 8-kor az Air Asiával utaztunk Krabiból Bangkokba, az út kb 1 óra 20 perces volt. A bangkoki Don Mueang reptérről taxival mentünk a szálláshoz: ez a legnépszerűbb és egyben legegyszerűbb mód a városba való bejutásra. A taxi 500 baht-ba került, amely kb. 5000 forint átszámolva.
A szállásra (amely egy hostel volt) érkezve elfoglaltuk a szobát, és el is indultunk felfedezni a várost. Első nap a Chinatown-nal, vagyis a kínai negyeddel kezdtünk, mivel egész közel volt a szálláshoz. A kínai negyed előtt útbaesett a Wat Traimit is, melyet az arany Buddha templomának neveznek a benne található óriási, 3 méter magasságú, tömény aranyból készült Buddha szobor miatt. A templomot belülről nem néztük meg sajnos, viszont kívülről is nagyon szép látványt nyújtott.
A kínai negyedben való séta és nézelődés után Jim Thompson háza felé folytattuk utunkat gyalog, amely kb. 3 kilométerre helyezkedett el tőlünk. A belépő csupán 150 baht (kb. 1500 Ft) volt. Jim Thompson amerikai építész és üzletember volt, aki Thaiföldre költözése után fellendítette és megismertette a világgal a thaiföldi selyemkészítést. Rajongott a thai és ázsiai építészetért és kézművességért, Buddha szobrokból és thai festményekből hatalmas kollekciója volt. 1958-ban kezdte el felépíteni ezt a 6 házból álló épületegyüttest, amely ma Jim Thompson House néven vált ismertté, mint Bangkok egyik legérdekesebb látnivalója. Miután felépült a ház, megtöltötte azt az értékes gyűjteményével. Jim Thompson 1967. március 26-án eltűnt a Cameron felföldön Malajziában és érdekes módon azóta sem hallottak róla. Óriási erőkkel zajlott a keresése 11 napig, több, mint 500 ember indult a keresésére eredmény nélkül. Később még hónapokig próbálták megtalálni, de nem sikerült. (kattintásra nagyobbak lesznek a képek)
Jim Thompson házában körülbelül másfél-két órát ajánlott eltölteni. A belépő tartalmazza az idegenvezetést is, melynek során nagyon sok érdekes információt szolgáltatnak a folyton mosolygó és kedves idegenvezetők.
A ház után a MBK Center felé vettem az irányt, mely Bangkok egyik nagy bevásárlóközpontja. Itt nem töltöttem el sok időt, inkább csak nézelődtem – igazából arra voltam kíváncsi, hogy milyen lehet egy ázsiai bevásárlóközpont. Nagyon nagy, zsúfolt és kaotikus.
Ekkor már délután 5 fele járt az idő. Nagyon szerettem volna felmenni egy tetőtéri bárba és onnan csodálni a naplementét, majd pedig a kivilágított várost is. A választásom végül a Zoom Sky Bar & Restaurantra esett, mivel viszonylag közel volt a tartózkodási helyemhez. A bár egy hotel 38. emeletén helyezkedik el és nem szükséges előre asztalt foglalni. Csodálatos kilátás nyílik a városra, emellett nem is túl drága! Egy alkoholmentes koktél ára 180 baht (kb. 1800 Ft), ami nem tartalmazza a szervízdíjat és 7%-os adót. Én kettőt kóstoltam meg, mindkét koktél nagyon-nagyon finom volt! Ajándékba hoztak mellé valami fura brokkolis rágcsálnivalót, ami szintén ízlett. Természetesen az alkoholos koktélok drágábbak voltak, viszont szerintem teljesen megérte ezért a kilátásért ennyit fizetni. 🙂
Ezután már csak hazamentem aznap, útközben átsétálva a Patpong és Silom éjszakai piacokon. Ezeken a piacokon rengeteg szuvenírt, olcsó ruhát, hamisított órát találni, hogy a street foodot ne is említsem. Bangkokban több órán keresztül gyalogoltam a belvárosban teljesen egyedül, sötétedés után is, szűk, kis utcákon keresztül – mégis végig biztonságban éreztem magam az emberek kedvességének, nyitottságának és a folyton mosolygó tekinteteknek köszönhetően.
2. nap – Grand Palace, Wat Pho, Wat Arun, Khaosan road, Central World pláza, Skytrain
A második napot Bangkok talán leghíresebb (és egyben legzsúfoltabb) látnivalójával, a Királyi Palotával (Grand Palace) kezdtem. A szállásról tuk-tukkal mentem a Grand Palace-ig, amely 250 bahtba került (kb. 2500 Ft). A thai templomokba tilos rövid szoknyában/nadrágban és fedetlen vállal bemenni, viszont azt nem tudtam, hogy a leggings is tilos – természetesen hosszú pólóm volt felette, de úgysem engedtek volna be. Szerencsére fel vannak készülve a felkészületlen turistákra ( 😀 ) és a bejáratnál 100 bahtért hosszú szoknyát lehetett vásárolni. A belépő itt volt a legdrágább, 500 baht (5000 Ft), de még így is kevésnek számít az európai belépők árához képest.
A Grand Palace egy épületkomplexum, mely 10 hektáros területen fekszik a Chao Phraya folyó partján, és magas fehér fal veszi körbe. A palotakomplexum közepén a Smaragd Buddha temploma, azaz a Wat Phra Kaew áll. A palota udvarán hat darab Demon Guardian, azaz démon őrző található, a legtöbb a Smaragd Buddha temploma fele néz, amely azt jelenti, hogy a Smaragd Buddhát őrzik a gonosz szellemektől.
A Grand Palace meglátogatása után átkeltem a folyón 4 bahtért – 40 (!) Ft – és a Wat Arun, azaz a hajnal temploma felé vettem az irányt. Itt 50 baht (500 Ft) volt a belépő. Nemcsak maga az épület, hanem a mellette található kert is gyönyörű, amint azt a képek is szemléltetik:
A templomok után a Khao San Road felé vettem az irányt, amely Bangkok leghíresebb, nyüzsgő utcája. Az utca tele van mindenféle árussal (olcsó ruhák, szuvenírek, street food, de akár tetováltatni is lehet itt), emellett éttermekből és masszázs szalonokból sincs hiány. A célom az volt, hogy még sötétedés előtt látogassak el ide, elkerülve a tömeget.
A második nap vége fele ellátogattam a Central World plázába, mely állítólag Thaiföld legnagyobb bevásárlóközpontja, és utaztam a BTS Skytrainen, amely egy nagyon modern magasvasút – egy metróhoz hasonlítanám, amely jó pár méterrel a földfelszín felett közlekedik. Ezen a napon összesen 18,5 km-t gyalogoltam 30-35 fokban – nem volt könnyű, de sokkal jobban megéri, mint folyton tömegközlekedést vagy taxit használni, mert így több mindent lehet látni a városból.
3. nap – Kígyófarm (Snake farm) és unikornis kávézó
A harmadik nap sajnos csak fél nap volt, hiszen este 6 óra körül indult vissza a repülő Krabiba. Első utam a bangkoki kígyófarmhoz vezetett, mivel kíváncsi voltam, hogyan zajlik a kígyók mérgének “kivonása” (nem találok erre jobb szót – venom extraction). A belépő 200 baht volt (2000 Ft). Először az intézmény múzeumába látogattam el, melyben kígyócsontvázakat, kígyóbőrt, de még embriót is meg lehetett tekinteni. A kígyófarmon minden hétköznap 11 órakor kezdődik a kb félórás “méregkivonás”, mely során három kígyónak távolítotják el a mérgét azzal a céllal, hogy felhasználják az ellenszer készítése során.
A második érdekes program a kígyófarmon az a kígyóshow, mely hétköznaponként 14.30-kor, hétvégente pedig 11 órakor kezdődik. A show során bemutatnak különböző mérges és nem mérges kígyókat is, a végén pedig képet lehet készíteni az albínó tigrispitonnal. Bevallom, engem ez érdekelt a leginkább, bakancslistás volt. A legtöbb ember fél a kígyóktól, de én szerencsére egyáltalán nem – ellenben rettegek a hangyáktól, de kinek mi. 😀
A következő és egyben utolsó célállomás az unikornis kávézó volt. Nem vagyok hatalmas unikornis-rajongó, de ez a kávézó mégis felkeltette az érdeklődésemet és nem szerettem volna kihagyni, ha már Bangkokban jártam. Itt minden pasztell színű, a berendezéstől kezdve a sütin és italokon keresztül a felszolgálók öltözetéig. Én két szivárvány színű macaront és egy matcha green tea lattét rendeltem, mely tetején tejszínhab volt, rajta meg unikornis szarv, pillecukor és színes cukorkák.
Összegzés
Imádtam Bangkokot, egyetlen negatívumot nem tudnék mondani róla. A thai emberek kedvessége és mosolya, a változatos street food, amiből rengeteg fajtát kipróbáltam, a varázslatos buddhista templomok, a zsúfolt Khaosan road, az éjszakai piacok, a kígyófarm, az óriási bevásárlóközpontok (és még folytathatnám) mind-mind elnyerték tetszésemet és bármikor szívesen visszamennék ide, bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani!
- Instagram: agi.travels
- Facebook oldal: Utazás a köbön
- Facebook csoportom: Utazás a köbön – repjegyek, tippek, tanácsok
