Szokásomhoz híven naponta nézegettem a repülőjegyeket egy ideje, de Lisszabon nem a legolcsóbb desztinációk közé tartozik, talán ezért is halogattam ennyit ezt az utat. Nem csak az ár volt fontos szempont a repülőjegy megvételekor, hanem az is, hogy hétvégére essen az út és lehetőleg ne kelljen szabadnapot kivennem emiatt. Végül egy 20%-os kedvezményes napon “vettem meg” a repülőjegyet 17 000 Ft-ért (ha két órával korábban döntök, csak 15 000 lett volna, ami szerintem nagyon-nagyon jó ár) – a “vettem meg” pedig azért került idézőjelbe, mert igazából semennyit sem fizettem érte, mivel a hitelkártyámmal ajándékba kapott 20 000 Ft Wizz creditet használtam fel erre az útra (tipp: aki április 30-ig igényel kártyát, szintén 20 000 Ft-ot kap a szokásos 10 helyett!). A következőkben pedig elmesélem, mi fért bele ebbe a két és egynegyed napba.

Úgy döntöttünk, hogy annak ellenére, hogy későn érkeztünk meg a szállásra és fáradtak voltunk, első este is ellátogatunk az egyik híres kilátóra – meg szerettük volna nézni, milyen Lisszabon este “fentről”. Hát ilyen:

A második napot egy ingyenes túrával kezdtük, ami persze nem teljesen ingyenes; a végén illik az idegenvezetőnek pénzt adni, de annyit, amennyit te szeretnél. Az a jó ezekben a túrákban, hogy az idegenvezetők általában helyiek és nagyon érdekes dolgokat, infókat osztanak meg az adott városról. Lisszabonban több hasonló túra is van, én azért választottam ezt, mert ennek volt a legjobb értékelése TripAdvisoron. Ami meglepett az az, hogy szó szerint versengenek a turistákért az ingyenes túrákat szervező idegenvezetők; ahogy odaértünk a kijelölt találkozóhelyre, ketten is odajöttek hozzánk és arról próbáltak meggyőzni, hogy az ők túrájukra menjünk. A túra során a következő helyeket látogattuk meg:

Praca Luis de Camoes – a free tour-ok találkozóhelye

Alfama negyed – Lisszabon egyik legrégebbi városrésze; színes, macskaköves sikátorokkal, kis parkokkal, szűk utcákkal, száradó ruhákkal. Ebben a negyedben a legjobb “eltvedni” és bolyongani, nagyon hangulatos.

Bairro Alto – Lisszabon egyik központi negyede, a “bulinegyed”

Miradouro da Graca, egyik a sok kilátó közül

A túra után szétnéztünk pár szuvenír shopban és az egyikből kinézve pillantottam meg a sárga villamost, amelynek nagyon megörültem és azonnal lefotóztam, ahogyan a szűk utcán haladt felfele – és még a portugál zászló is ott van a képen:

 

 

 

 

 

Két negatív élményben is részünk volt aznap: 1. Először is a túrán közénk vegyült két zsebtolvaj, erre egy mellettünk elhaladó tuk-tuk sofőr figyelmeztette a túravezetőt. Turistának tettették magukat és valószínűleg végig velünk jöttek, de szerencsére nem loptak meg. Amint figyelmeztetett a túravezető, azonnal eltűntek.2. Az egyik szuvenír shop kirakatát néztük, amikor a szemünk láttára lopott el egy táskát egy tolvaj, majd átment az út túloldalára és jelezte a társának, hogy sikerült a “hadművelet”. Észrevették, hogy néztük őket és pár percig a közelünkben haladtak, elég félelmetes volt. Hirtelen történt, nem is szóltunk a bolt eladójának, de hát mit is tehetett volna?! Valószínűleg semmit, és lehet, hogy mi jártunk volna rosszul, ha a zsebtolvajok észreveszik.

A túra után úgy döntöttük, Belém negyedbe látogatunk, mely Lisszabon egyik távolabbi városrésze: körülbelül fél óra alatt lehet megközelíteni az Alfamából.

Pastéis de Belém, Lisszabon leghíresebb péksége, amely az eredeti recept alapján készíti a “pastéis de nata” nevű süteményt, mely Lisszabon (és Portugália) leghíresebb desszertje. Mindig hosszú sor van a pékség előtt, de szerencsére gyorsan haladt. Én két pastéis de nata-t vettem, de annyira finom volt, hogy még aznap elmentünk egy másik híres pékségbe (Manteigaria) újabbakat venni. A süti a világ legfinomabb desszertjei közt van számon tartva, nekünk is nagyon-nagyon ízlett! Belém után este a városban sétálgattunk, ennyi fért bele az első napba.

Vasárnap – Sintra és Cabo da Roca

Mivel csupán két rövidke napra utaztunk Portugáliába, ezért eleinte úgy terveztük, hogy Lisszabonon kívül nem látogatunk meg más várost. De miután Lisszabonban körülbelül 16 órán át gyalogoltunk és a legfontosabb látnivalókat megnéztük (szerintünk), ezért végül mégis úgy döntöttünk, hogy vasárnap ellátogatunk Sintrába – és milyen jól tettük!

Sintra körülbelül 30 kilométerre fekszik Lisszabontól, és vonattal könnyen megközelíthető csupán 2.25 euróért (a 4-es díjzónába tartozik). Elég kalandos volt a vonatozás. Reggel 8.50-kor indultunk el a szállásról, a közeli metróállomás felé vettük az irányt. 9-kor már a metrón voltunk, csupán 3 megállót kellett menni vele. Viszont itt jött a csavar: 8 percünk volt 800 métert megtenni, megtalálni a vonatállomást és 3 jegyet is venni. 😀 Nem szerettük volna lekésni a 9.15-kor induló vonatot, mivel a következő csak 9.45-kor jött volna. Ahogy leszálltunk a metróról, rohanó tempóban indultunk arra, amerre a Google Maps irányított. Szerencsésen megtaláltuk a vasútállomást, viszont jegyünk még nem volt. Úgy döntöttünk, hogy egyetlen metrókártyára vesszük meg mind a három jegyet, mivel az úgy gyorsabban megy. Természetesen nem sikerült kártyával fizetni, miért is sikerült volna; de végül az aprót elfogadta a gép. PONT ekkor érkezett meg a vonat, felrohantunk a peronra, felültünk a vonatra. De hoppá, nem érvényesítettük sehol a jegyet, ezért eléggé aggódtunk, hogy ha jön az ellenőr, akkor gond lesz. Szerencsére nem jött az ellenőr és körülbelül félóra alatt odaértünk Sintrára. Portugáliában csak a metrókártya segítségével lehet elhagyni az állomást, különben nem nyílik ki az ajtó. Gondoltuk, hogy akkor felváltva kimegyünk. Én voltam az első, átnyújtottam a kártyát a barátaimnak, viszont nekik meg nem nyílt a kapu. Kicsit bepánikoltunk, hogy na most akkor tényleg meg fognak büntetni. Odamentem az infópulthoz és elmagyaráztam, hogy mi történt: nagyon siettünk, ezért egy metrókártyára vettük a mind a három jegyet, DE amúgy van három kártyánk is, ez kivételes eset volt. Szerencsére segítőkész volt a bácsi és kinyitotta nekünk a kaput, úgyhogy végre szerencsésen megérkeztünk mindhárman Sintrára. Úgy számoltuk, hogy körülbelül hat órát tölthetünk el itt. Először gyalog akartuk megközelíteni a Pena palotát (ez érdekelt a legjobban a sok palota, kastély közül), viszont megláttuk, hogy lehetőség van egynapos hop on-hop off buszra befizetni, amely elvisz a Cabo da Roca-ig is. A jegy 12,5 euró volt és lévén, hogy kevés időnk volt Sintrára és amúgy is nehezen megközelíthetőek Sintra látnivalói, nagyon megérte!  Úgy döntöttünk, hogy először a Pena palotát látogatjuk meg, majd visszajövünk a városközpontba a busszal, utána pedig elmegyünk Cabo da Roca-ra.

A palota és kertjének térképe. A kert óriási, szerintem 10%-át nem tudtuk bejárni időhiány miatt.

Pena palota: varázslatos, mintha egy mesében járnál!

Miután többé-kevésbé bejártuk a palotát és a kert egy részét, visszaindultunk a városközpontba ebédelni. Találtunk is egy aranyos kis vendéglőt, amely közvetlenül a vasútállomással szemben volt. Csupán 7 euróért kínálták az ebédmenüt, amely egy levest, második fogást és egy kávét tartalmazott – és milyen finom volt! Én egy tőkehalas főételt választottam, mivel a tőkehal nagyon népszerű náluk és mindenképpen meg szerettem volna kóstolni. A menü mellett vettem desszertet is, pont én hagynám ki?! 😀

Fél 2 körül végeztünk az ebéddel, ezért sajnos nem volt már sok időnk Sintrára. A 13.40-es buszt, amely érdekes módon pont a vendéglő előtt parkolt, percre pontosan értük el – 40 perc volt az út Cabo da Roca-ra.

Cabo da Roca, vagy magyarul a Szikla-fok, az európai szárazföld legnyugatibb pontja, amely 140 m magasan helyezkedik el a tengerszint fölött, és tetején egy világítótorony található. Engem lenyűgözött ez a hely: egész nap tudtam volna nézni az Atlanti-óceán hullámait a magasból! Közben úgy fújt a szél, hogy a frizurádnak nem sok esélye volt ellene.

Sajnálatos módon 3 óra körül fel kellett ülnünk a buszra, amely továbbvitt Cascaisba, ahonnan majd vonattal mentünk vissza Lisszabonba. A hop on-hop off busz tartalmazta a Cascais-i buszra is a jegyet; szerintem megérte azt a 12,5 eurót kifizetni érte. 15.45-kor indult a vonat Lisszabonba, és 18 óra körül már a reptéren voltunk.

Ha tudsz vezetni, érdemes autót bérelni Portugáliában, mert nem drága, és sokkal kényelmesebb, mint buszozni. Itt például keresgélhetsz az ajánlatok között: autóbérlés Lisszabon repülőtér, autóbérlés Porto repülőtér.

“Röviden, tömören” ennyit sikerült belezsúfolni két napba. Eléggé rohanós tempó volt, viszont nagyon jó élményekkel tértünk haza. Sosem szerettem azt, amikor valaki azt mondja, hogy “Két napra inkább el se menj!” vagy “X nap nem elég erre a városra”, ésatöbbi. Szerintem ez a két nap volt a bizonyíték arra, hogy igenis megéri rövid időre is elutazni, mert ha nagyon megtetszett az adott hely, akkor úgyis bármikor visszatérhetsz, akár hosszabb időre is.