Izland azóta került a bakancslistámra, amióta Norvégiába látogattam és megtapasztalhattam, hogy mennyire csodás természeti adottságokkal rendelkezik az ország. Izlandot sokan Norvégiához hasonlítják, ezért nem volt kérdés, hogy az idén Izland lesz a “hideg célpontom”. Jobban szeretem a “meleg országokat”, mint például Thaiföld vagy akár Spanyolország, ennek ellenére a legjobban eddig mégis a “hideg országok” nyűgöztek le természeti adottságaikat tekintve.
Mindenképpen ki szerettem volna használni az egyik hosszú hétvégét, hogyha már ilyen sokat kapunk belőle 2018-ban, ezért nem gondolkodtam sokat, amikor megláttam, hogy egész jó áron be tudom szerezni a repülőjegyet az április 28-május 1-jei hétvégére. Budapestről a Wizz Air üzemeltet közvetlen járatot Reykjavíkra, és akár 30 000 forinttól is kapható repülőjegy erre az útra, ami egyáltalán nem sok, tekintve, hogy több, mint 4 órás az út.
Első nap – Reykjavík
A járatunk reggel 7 órakor indult Budapestről és az időeltolódásnak köszönhetően (2 óra) fél 10 körül érkezett meg Reykjavíkba. A reptéri transzfert előre megvettük az AirportTransfer.is oldalon, mivel náluk volt a legolcsóbb a retúr transzfer ára: körülbelül 12 500 HUF, azaz 4900 ISK. A busz nem csupán a központi pályaudvarra vitt el, hanem a szállásig, és a visszaút napján is értünk jött – még szerencse, mert a szállásunk nem volt túl közel a belvároshoz. 12 óra körül odaértünk a hostelhez, viszont csak 14 órától lehetett check-inelni. A Capital Inn nevű hostelben száltunk meg, amellyel teljesen elégedettek voltunk, mivel egy jól felszerelt konyha tartozott hozzá és mi többnyire itthonról vittünk kaját, mert Izlandon egy vagyonba kerül enni (is). Úgy döntöttünk, hogy check-in-ig elmegyünk a legközelebbi szupermarketbe szétnézni. Izlandon a legolcsóbb szupermarket a Bónus meg Krónan, de persze nem kell magyarországi árakra számítani itt sem. Minden sokkal drágább egy-két dolog kivételével, ami meg is lepett: a Pringles, különböző proteinszeletek és néhány helyen a koffeinmentes kóla is olcsóbb vagy ugyanannyi, mint nálunk.
Az első napra azt terveztük, hogy meglátogatjuk Reykjavíkot, ezért check-in után el is indultunk a szállásról gyalog. Meglepően kevés gyalogost láttunk az utcákon, sőt, járda is alig volt néhány helyen – szerintem ott mindenki kocsival közlekedik, biztosan bolondnak néztek minket. 😀 De nemcsak a gyaloglás, hanem a síkabát, sapka, sál, kesztyű, bakancs miatt is – az ottani emberek hozzá lehetnek szokva a hideghez, hiszen néhányan rövidnadrágban vagy rövidujjú polóban flangáltak, de a zokni és papucs kombó is népszerű volt. Mi meg csak hüledeztünk, hogy hogy nem fagynak meg?!
Nagy nehezen elértünk az első reykjavíki célpontunkhoz, a városházához (City Hall), amely előtt a Tjörnin nevű tavacska helyezkedik el. Ezután végigsétáltunk a Laugavegur nevű shopping street-en. Utána megnéztük a Sun Voyager szobrot, amely az óceán partján helyezkedik el, majd végigsétáltunk a parton és ezt követően haza. Az az igazság, hogy nagyon fáradtak voltunk aznap, mivel éjjel 3 órakor keltünk fel, hogy elérjük a reggeli járatot – ezért sem töltöttünk túl sok időt a városban.
Úton a belváros felé
Laugavegur
The Sun Voyager
Második nap – a Golden Circle
Az izlandi utunknak a java a második nap kezdődött, hiszen befizettünk egy egész napos túrára, amely során meglátogattuk az úgynevezett “Golden Circle”-t (magyarul “arany körút”, de nevezik “arany háromszögnek” is), mely Izland leghíresebb útvonala. Rengeteg utazási iroda, busztársaság szervez Golden Circle-túrát, de ebben az esetben is sikerült kiválasztani a legjobb árút (55 EUR), melyet a Grayline Iceland nevű vállalat szervezett. A kisbusz szerencsére eljött értünk a szállásra, majd onnan vitt tovább a központi buszállomásra, ahol felültünk a jóval nagyobb turistabuszra.
Az arany körút egy körülbelül 300 km-es út három fő megállóval: a Thingvellir nemzeti park, a Gullfoss vízesés és a Haukadalur geotermikus terület a Geysir és Strokkur nevű gejzírekkel. A túra legnagyobb részét a buszon töltöttük, de ezt senki sem bánta, hiszen lélegzetelállító táj tárult elénk az ablakból. Az út során körülbelül ötször álltunk meg fél/egy órára. Az idegenvezető meg szinte végig mesélt az országról, a látnivalókról, és jó kedvében is volt, mivel sokat viccelődött. A túra 9.30tól 17.30-ig tartott, a busz pedig a végén újból elvitt a szállásra bennünket.
A három megálló közül legjobban a Haukadalur tetszett, mivel a Strokkur nevű gejzír nagyon aktív, 5-10 percenként kitör (ellenben a Geysir-rel), melyhez hasonlót még sosem tapasztaltam. Miközben a fényképezőgépet türelmesen tartottam a kezemben 5-10 percen keresztül, hogy megeleveníthessem a Strokkur kitörését, szép lassan megfagytam, de megérte! 😀 A kitörés nagyon kevés ideig tart, szerintem 4-5 másodpercig. A Thingvellir nemzeti parkban az volt számomra érdekes, hogy a Trónok harca egyes jeleneteit ott forgatták, és az egész nemzeti park nagyon “trónokharcás” hangulatú volt. A Gullfoss vízesés bámulatos volt – még sosem láttam vízesést télen és hidegben. Az egyetlen negatívum ezen a napon az esős, szeles idő volt – vízálló kabát és bakancs nélkül nem is érdemes útnak indulni, és még így is eláztam párszor.
Thingvellir:
Gullfoss:
Haukadalur:
Harmadik nap: Dél-Izland túra
A harmadik, egyben utolsó Izlandon töltött napon egy újabb túrára fizettünk be, mégpedig az Izland déli részét bemutató túrára, amely picit drágább és hosszabb volt az előző napinál. A déli túrán is a Grayline Iceland szervezésében vettünk részt, mivel az ára verhetetlen volt a többihez viszonyítva (74 EUR). Ezen a túrán már öt fő megálló volt: a Skógafoss vízesés, Vík falu, a fekete homokos tengerpart, a Sólheimajökull gleccser és a Seljalandfoss vízesés. Az idegenvezetőnk elég fura akcentussal beszélt angolul, néha nehéz volt megérteni, mit mond és nagyon kellett figyelni, de ennek ellenére nem tudok panaszkodni, hiszen ez a túra még jobban tetszett, mint a Golden Circle.
A túra legkülönlegesebb része a Black Sand Beach, azaz a fekete homokos tengerpart volt. Esett az eső és fújt a szél, amikor odaértünk, de nem érdekelt, elindultunk felfedezni a partot, amíg az utasok többsége ebédelt. Érdekes kontraszt, hogy Thaiföldön a Phi Phi-szigeteken a homok fehér színe lepett meg a legjobban, itt pedig pont az ellenkezőjét tapasztalhattam: koromfekete volt a homok. Nagyon különleges hangulatú volt ez a part, óriási hullámokkal. Egy figyelmeztető tábla is ki volt téve a partra: vigyázni kell, hogy ne menjünk túl közel az óceánhoz, mivel az úgynevezett “settenkedő hullámok” (talán ez a legpontosabb fordítása a “sneaker waves”-nek) könnyen magukkal ragadhatnak. Elrettentő példaként két esetet hoztak fel, amely emberéletet követelt figyelmetlenség miatt.
A legjobban viszont a Seljalandfoss tetszett, mivel be lehetett menni a vízesés mögé és onnan képet készíteni, sőt, a nap is kisütött pár másodpercre ottlétünk alatt, így sikerült lefotózni egy kis szivárvány-darabkát is. 🙂 Volt nálam esőköpeny, de lusta voltam felvenni, ezért picit itt is eláztam – szerencsére a kabátom vízálló volt.
Skógafoss:
Black sand beach:
Sólheimajökull:
Seljalandfoss:
Ennyi fért bele három napba. Természetesen még rengeteg látnivaló van Izlandon, mi csak a déli részét tudtuk megnézni az országnak, de szerintem teljesen megérte három napra eljönni, úgyhogy mindenkit bátorítok arra, hogy használja ki a hosszú hétvégéket és utazzon Izlandra!
…Norvégia vagy Izland? Mindkét ország lenyűgözött, viszont azt kell mondanom, hogy a norvég fjordok jobban elbűvöltek, mint az izlandi vízesések. Lehet, hogy azért, mert az volt az első alkalom, hogy ennyire gyönyörű természet tárult elém, de az is biztos, hogy az izlandi rossz időjárás picit rányomta a bélyegét a kirándulásra. Biztosan még szebb lett volna minden, hogyha végig süt a nap és nem fúj olyan erősen a szél.
- Instagram: agi.travels
- Facebook oldal: Utazás a köbön
- Facebook csoportom: Utazás a köbön – repjegyek, tippek, tanácsok
