A két hetes amerikai utam során Washingtonban, az Egyesült Államok fővárosában picit több, mint egy napot töltöttem. Természetesen egy nap nem elég arra, hogy mindent megnézzünk, viszont örülök, hogy a felhőkarcolós nagyvárosokon kívül egy olyan várost is meglátogathattam, amely sokkal csendesebb és európaibb.
Az előző bejegyzésben már írtam arról, hogy New Yorkból 1 dolláros buszjeggyel sikerült eljutnom Washingtonba a Megabus által – és nem kis távolságról van szó, körülbelül 350-370 km a távolság a két város között! Hihetetlen, hogy egy olyan drága országban is, mint az USA, lehetőséged van ennyire olcsón utazni, ha időben megveszed a jegyet. De ez sajnos csak a buszjegyekre érvényes és azokra sem mindig, meg az útvonal sem mindegy.
A repülőjegyek nagyon drágák az USÁ-ban – több ameriakaival is beszélgettem arról, hogy Európában a fapadosok által milyen olcsón lehet utazni, akár 25 dollárból megúszod a repülőjegyet, és mindenki rácsodálkozott erre, alig akarták elhinni. Én már többször vettem 6000 forintos retúr repülőjegyet (kb. 20 dollár), viszont az USÁ-ban 70 és 80 dollárba került a két egyirányú repülőjegyem, amit időben, hónapokkal előtte megvettem.
Este 7 óra körül érkeztem meg Washingtonba és az első dolgom az volt, hogy megkeressem a szállást, ami szerencsére közel volt a buszpályaudvarhoz. Bejelentkezés után azonnal elindultam a belváros irányába remélve, hogy aznap este még sikerül valamit megnézni. Végül csak a Kapitóliumot néztem meg éjszakai világításban, amely nagyon tetszett – ez lett a kedvenc épületem Washingtonból. Aznap hallottam először magyar beszédet az egyik Walmartban – egy család pont a mellettem lévő kasszánál fizetett, és valamin veszekedtek. 😀 Este 10 körül értem haza, és mivel nem sokat láttam a városból, alig vártam a következő napot, hogy alaposabban felfedezhessem.
A korán kelés könnyen ment másnap, mivel még mindig nem szoktam meg azt, hogy más időzónában vagyok – az első napokban Amerikában folyton felébredtem reggel 4-6 között és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. De itt most előnyömre vált, mivel több időm volt így a város felfedezésére. A szállás körülbelül másfél kilométerre volt Washington legfőbb látnivalóitól, ezért tömegközlekedést egyáltalán nem használtam, egész nap gyalogoltam. Először a Kapitóliumhoz látogattam el, mely az “Egyesült Államok Kongresszusa, a szövetségi kormányzat törvényhozó ágának székhelye.”
Az épület a híres National Mall nevű park keleti végében van, a park másik végében, 3 km-re pedig a Lincoln-emlékmű található. Nagyon sok szökőkút, tavak és a Wikipédia szerint kb. 80 történelmi szimbolikájú építmény van a parkban, főként emlékművek és múzeumok. Washingtonban az a legjobb, hogy miden múzeum ingyen van. Nekem csupán egyre jutott időm, de azt semmi pénzért nem hagytam volna ki, ez pedig a National Air and Space Museum. Mindenkinek kötelező, akit érdekel a légiközekedés meg űrkutatás, számomra ez volt életem legérdekesebb múzeuma! Kiállított repülőgépekből, makettekből, interaktív programokból nincs hiány. Simán el lehet ott tölteni 5-6 órát, ha mindent meg szeretnénk nézni, de én sajnos csak 2-3 órát tudtam rászánni. Természetesen ez is teljesen ingyen volt, viszont vannak olyan programok a múzeumon belül, amiért fizetni kell: planetárium és IMAX mozi. Én úgy döntöttem, befizetek egy előadásra a planetáriumba, mivel még sosem voltam ilyen helyen. Egy jegy 9 dollárba kerül, viszont én sem tudom miért, de csak 5 dollárt kértek érte a kasszánál. Az előadás 25 percet tartott és annyira lenyűgözött, hogy azonnal vettem a jegyet a következőre, ami csak 6 dollár volt, mivel az első jegy hátán volt egy kupon. 11 dollárból megúsztam két előadást, közben meg egy szokott 9 dollárba kerülni, úgyhogy nagyon örültem.
A múzeum után az volt a tervem, hogy bejárom az egész National Mallt és megnézem az összes emlékművet. Már reggel észrevettem, hogy feltűnően sok piros pólós ember van a városban, viszont csak akkor láttam meg, hogy rengetegen vannak, amikor kijöttem a múzeumból: több mint 100 ezer rajongó gyűlt össze Washington utcáin a kedvenc csapatuk győzelmének tiszteletére rendezett parádén, ugyanis a Washington Capitals nevű jégkorong csapat fennállása óta, 44 éve, először nyerte meg az Amerikában legrangosabbnak számító Stanley-kupát. Mindenki boldog volt, mindenki ünepelt, minden utcasarkon piros pólót lehetett vásárolni, a tömegbe pedig Capitals-os törölközőket dobtak be, melyből én is szereztem kettőt – ez szuvenírként mindig is emlékeztetni fog erre az eseményre, melynek akaratomon kívül részese lehettem. 🙂
A tömegből való menekülés után meglátogattam a National Mallban lévő emlékműveket, melyek közül kiemelném a Washington-emlékművet, a Lincoln-emlékművet és a második világháborús emlékművet – talán ezek a leghíresebbek. Sok időbe telt bejárni az egész parkot, mivel nagyon nagy: a Kapitóliumtól a Lincoln-emlékműig 3 km a távolság, de közben ide-oda kalandoztam, mindent megnéztem, amit tudtam. A park után a Fehér Ház felé vettem az irányt, hiszen ez kihagyhatatlan, ha Washingtonban jársz. Picit nehezen találtam meg, hogy hova kell mennem annak érdekében, hogy láthassam az épületet, de azt is csak távolról, mivel nem lehet közelebb menni hozzá.
Délután 5-6 óra volt, mire bejártam mindent, amit terveztem, úgyhogy ezután már csak enni meg kávézni szerettem volna, mielőtt visszasétálok a szálláshoz. Aznap 18 km-t sétáltam. Sajnos egy TJ Maxxbe itt is belebotlottam, mely a világ legjobb outletje véleményem szerint. 😀 Képtelenség vásárlás nélkül elhagyni a boltot, én sem tettem másképp, pedig előtte Long Islanden már bevásároltam ugyanebben a boltban. Dehát nem megy az ember gyakran Amerikába. 😀
Összességében elmondhatom, hogy nagyon tetszett Washington és örülök, hogy az útitervem részévé vált – viszont mégis jobban tetszett mindhárom másik nagyváros, amelyet meglátogattam az utazás során (New York, Chicago, Toronto). Talán azért, mert jobban szeretem a nyüzsgő, felhőkarcolós metropoliszokat, amelyek ritkaságnak számítanak Európában.
- Instagram: agi.travels
- Facebook oldal: Utazás a köbön
- Facebook csoportom: Utazás a köbön – repjegyek, tippek, tanácsok