2019 márciusában kipróbálhattam, hogy milyen óceánjáróval szelni a habokat a Karib-tengeren. Fantasztikus élmény volt: olyannyira tetszett, hogy vissza szeretnék térni a közeljövőben is! Az alábbi bejegyzésben összegyűjtöttem a leghasznosabb tudnivalókat egy ilyen útról.
Tartalomjegyzék
Az ötlet
Amikor megvettem Miamiba a repülőjegyet nagyon jó áron (85 ezer forint!), akkor még nem terveztem, hogy hajózni is elmegyek. Azt viszont tudtam, hogy nem szeretnék egy teljes hetet Miamiban tölteni, hisz az aktív nyaralások a kedvenceim, amikor rövid idő alatt több különböző helyet is meglátogathatok. Így esett a választásom az óceánjárózásra, amely során pár nap alatt akár több országba is el lehet jutni, még ha csak néhány óra erejéig is. Szerencsére a kedves útitársaim is örömmel csatlakoztak. Kalandosnak ígérkezett!
A következő lépés az volt, hogy megtaláljam a megfelelő hajóutat. A periódus adott volt (március 10-15), így hát olyan utat kellett találnom, amely ebbe belefér, de emellett érdekesnek ígérkezik és nem is a legdrágább. Nyilván egy ilyen hajóút egyébként is drága, de ha összehasonlítom azzal az összeggel, amennyit ugyanennyi idő alatt Miamiban költöttem volna el kajára és szállásra, akkor már rögtön nem tűnik annyira soknak!
Az útvonal
A választásom a Carnival hajótársaság 4 éjszakás Miami-Key West-Cozumel-Miami útvonalára esett. Főként azért döntöttem a Carnival mellett, mert ők a legolcsóbbak, és ez a hajóút számunkra tökéletesen is volt időzítve: hétfőn délután indult útjára Miami kikötőjéből és péntek reggel érkezett vissza ugyanide.
Az útvonal a következő volt:
- nap, hétfő: indulás délután 4-kor Miamiból
- nap, kedd: érkezés reggel 7-kor Key Westbe, továbbindulás 13 órakor
- nap, szerda: érkezés délben 12-kor Cozumelbe, továbbindulás este 10-kor
- nap, csütörtök: az egész napot a hajón töltöttük (“Fun Day at the Sea”)
- nap, péntek: reggel 8 körül érkeztünk vissza Miamiba.
Mivel csak vasárnap este indult haza a gépem Miamiból, így három teljes napom is maradt a városra, amely elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megnézzek mindent, amit szerettem volna.
Carnival Victory, a hajó
A 13 emeletes, 272 méter hosszú és kb 100 ezer tonnás hajó ugyan csak 4-kor indult útnak, de jóval korábban be kellett szállni: a hajó maximálisan 2764 utas és 1100 személyzeti tag befogadására képes, tehát sok időbe telik, amíg mindenki elfoglalja a kabinját. Előre ki kellett választanunk azt az időkeretet, amikor meg szeretnénk érkezni, nem lehetett csak úgy bármikor behuppanni – emlékeim szerint mi fél 1-et választottunk.
Hétfőn tehát nem sok időnk maradt városnézésre, a beszállás előtt már csak bevásárolni mentünk el és ebédeltünk a Whole Foodsban. Fontos tudni, hogy a teljes ellátást is tartalmazta az utazás ára, azonban az alkoholfogyasztást nem. A bor, koktélok, sör, tömény italok – tehát minden alkoholt tartalmazó ital – nagyon drága volt a hajón. Lehetőségünk lett volna korlátlan alkoholfogyasztásra befizetni, viszont ez nagyon drága volt: a teljes útra 245 dollárba került volna!Arra nincs lehetőség, hogy 1-2 napra vásárold meg a korlátlan alkoholfogyasztást, csak a hajóút teljes időtartamára.
Ha valaki azt gondolná, hogy ez nem gond, hiszen akkor telepakoljuk a kézipoggyászt alkohollal, akkor el kell keserítenem: nem szabad felvinni alkoholt a fedélzetre, csak fejenként egy darab 750 ml-es bort! Természetesen mi ezt ki is használtuk, 750 ml-es borral felszerelkezve érkeztünk meg a hajóra. 😀 Aki tehát féktelen alkoholfogyasztást tervez a hajóút során, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Még szerencse, hogy én jól megvagyok alkohol nélkül is.
Az óceánjárók óriásiak: olyan, mintha egy kisebb város utazna a nagy kékség közepén. Az út előtt jól felkészültem, sokat olvastam a hajózásról, ennek ellenére mégis meglepett az, hogy mennyi minden volt a hajón: duty free bolt, bárok, éttermek, lounge-ok, szabadtéri mozi, medencék, csúszda, jacuzzi, spa, konditerem, futópálya, kaszinó, színház terem, és még sorolhatnám. Szórakozásra, pihenére bőven van lehetőség.
Mi egy olyan szobát választottunk, amelynek kilátása volt a tengerre. Ez volt a második legolcsóbb szoba kategória. A legolcsóbb az úgynevezett belső kabin volt, amelynek nem volt ablaka. Érdemes több pénzt rászánni az ablakkal rendelkező szobára, ezen nem szabad spórolni szerintem, egyébként sincs olyan nagy különbség a két szobatípus ára között, hiszen főképpen a balkonnal rendelkező szobák a drágák.
A kabinunk (angolul stateroom-nak nevezik a hajók kabinjait) a 2278-as volt, mely a hajó 2. emeletén helyezkedett el nagyon jó helyen, közvetlenül a liftek mellett. Szerencsénk volt ezzel a szobával, mert a távolabbi szobákból elég sokat kellett volna gyalogolni a liftekig – szóval érdemes olyan szobát választani, amely a hajó közepében van. A hajó térképét egyébként itt nézhettek meg.
Fun fact: a hotelekhez és magas épületekhez hasonlóan a legtöbb óceánjárón sincs 13. emelet, ehelyett a 12. emelet után rögtön a 14. következik. Így volt ez a Carnival Victoryn is. Ennek egyszerű oka van: babona. A 13-as szám sokak szerint balszerencsét hoz. Létezik egy fóbia is, amely a 13-as számtól való félelmet jelenti: ez a triskaidekafóbia. A hajótársaságok tehát azért is hagyják ki a 13. emelet megnevezést, mert vannak olyan emberek, akik nem lennének hajlandóak a 13. emeleten lévő kabint foglalni.
A hajózás nagyon jó volt, azonban két negatív élményem is volt az út során. Az egyik az az, hogy hiába fizettem 28 dollárt arra az internet csomagra, amely a közösségi médiához biztosított (volna) korlátlan hozzáférést, egyszerűen nem működött vagy rémesen lassú volt a net. A kabinunkban már az elejétől fogva nagyon gyenge volt a wi-fi jel, de később már a közösségi terekben sem tudtam használni az internetet. El is mentem a recepcióra panaszkodni erről, cserébe pedig upgrade-eltek egy drágább internet csomagra, de sajnos ez sem segített. Szerintem nem éri meg befizetni rá.
A másik negatív élményem a tengeribetegség volt. Többször is előfordult, hogy relatíve nagyok voltak a hullámok, de – szerencsére – csak az egyik este lettem rosszul: szédültem, fájt a fejem, hányingerem volt. Nagyon rossz érzés volt, le is mentem a recepcióra tengeribetegség elleni gyógyszert (“seasickness pill”) kérni, ami 1 dollárba került. Bevettem, lefeküdtem és másnapra kutya bajom nem volt. Érdekes módon a következő este is a szokásosnál nagyobbak voltak a hullámok és érezhetően mozgott a hajó, mégsem voltam rosszul. 🙂
A piszkos anyagiak
…amire mindenki kíváncsi. 🙂 A négy éjszakás hajúót ára 430 dollár volt (kb. 124 ezer forint), tehát nem volt olcsó. Ezenkívül a hajón fizetni kell a borravalót (gratuity), ami kb 50 dollárra jött ki a négy éjszakás hajóútra, de ezt le lehet mondani, ha szeretnéd. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a 430 dollár tartalmazta a szállást és teljes ellátást, akkor ez már nem is tűnik annyira soknak, főleg, hogy Miamiban ugyanennyibe, vagy még többe “fájt” volna négy napot eltölteni. A mexikói kirándulásért külön kellett fizetni, mint minden fakultatív programért: ez 100 dollárba került, de ezenkívül nem volt más költségünk.
Összességében én nagyon meg voltam elégedve a hajózással és mindenkit bátorítani tudok, hogy próbálja ki egyszer! (vagy többször 😉 ) Én még biztosan fogok hajózni, remélem a közeljövőben lehetőségem adódik rá. A sorozat következő részében a két meglátogatott helyről, Key Westről és Cozumelről fogok írni. Addig is mindenkinek jó utazásokat! 🙂
Megtalálsz itt is:
- Instagram: agi.travels
- Facebook oldal: Utazás a köbön
- Facebook csoportom: Utazz olcsón
KÉPGALÉRIA
Mindent IS megkóstoltunk:
A naplementék csodálatosak voltak:
Meg hát persze a hajó maga is pazar volt kívülről-belülről:
