2019 márciusában négy napos karibi hajóúton vettem részt, mely életem egyik legnagyobb élményének bizonyult. A hajóút során kétszer kötöttünk ki: először a floridai Key Westben, majd pedig a mexikói Cozumelben. Elmesélem, hogyan töltöttük el az időt a rövid megállók során.
A karibi hajóútról korábban már született egy bejegyzésem, amelyben hasznos tudnivalókról írtam.
Az útvonal a következő volt:
- nap, hétfő: indulás délután 4-kor Miamiból
- nap, kedd: érkezés reggel 7-kor Key Westbe, továbbindulás 13 órakor
- nap, szerda: érkezés délben 12-kor Cozumelbe, indulás tovább este 10-kor
- nap, csütörtök: az egész napot a hajón töltöttük (“Fun Day at the Sea”)
- nap, péntek: reggel 8 körül érkeztünk vissza Miamiba.
Key West
Reggel 7 órakor kötöttünk ki Key Westen, az Egyesült Államok legdélebben fekvő városában, mely közelebb van Havannához, Kuba fővárosához, mint Miamihoz. A város leghíresebb látnivalója aSouthernmost Point (“legdélebbi pont”) nevű bója, amely azt jelöli, hogy Kuba 90 mérföldre (~145 km) található attól a ponttól. A bója nagyon népszerű: az emberek képesek fél órát sorban állni, hogy fotót készíthessenek vele. Ottjártunkkor is körülbelül 10-15 méter hosszú volt a sor.
Key West felfedezésére körülbelül hat óránk volt, mely során gyalog jártuk be az apró, mindössze 11 négyzetkilométeres városkát.
Key West gyönyörű! A pasztell színű épületek, a csodálatos zöld kertek, az idilli hangulat – minden magával ragadó volt. Nekem a növényzet, a hatalmas pálmafák, a rendezett kertek tetszettek a legjobban – még orchideát is láttunk a kertekben!
Kakas kukorékolásra kelni hajnalban és csibékre vigyázó tyúkanyókat látni egy város utcáin nem mindennapi látvány, de a Key West-en élő emberek hozzászoktak ehhez. A tyúkokat még nagyon régen telepítették a kis szigetre, és eleinte ennivalóként szolgáltak, de manapság már nyugodtan élnek Key West utcáin. A kakasharc illegálissá válása óta pedig még több jószág szabadult meg és a kis szigeten él azóta.
Key West jelképeivé is váltak ezek az állatok, még a szuvenír boltokban található hűtőmágneseken is szerepeltek. A helyiek csak “gypsy chickens”-ként emlegetik őket, ami annyit jelent magyarul, hogy “cigány tyúkok”, bármilyen viccesen is hangzik. 🙂 🙂 2004-ben annyira elterjedt a tyúk-populáció a városban, hogy még egy “tyúkfogó” embert is alkalmaztak.
Key Westen nagyon tetszett a Sunset Pier nevű étterem, amely a kis, színes székeivel egyből belopta magát a szívembe. Nem ettünk ott, de ettől függetlenül oda tudtunk menni, senki sem szólt ránk. Mivel reggel volt még, 8 körül, és az elsők között szálltunk le a hajóról, senki nem volt ott rajtunk kívül! A Sunset Pier egyébként rendkívül jó fotózási hely, a legjobb képeinket itt készítettük.
Abban mindhárman egyetértettünk, hogy szívesen eltöltöttünk volna még néhány órát vagy napot ebben a hangulatos kisvárosban. Ha Floridába utazol, semmiképpen se hagyd ki! A városka csupán 178 kilométerre fekszik Miamitól, és az Overseas Highway-en keresztül könnyen meg lehet közelíteni – a “tengerbe nyúló” autóút állítólag az egyik legszebb, már-már festménybe illő út az Államokban!
Cozumel, Mexikó
Úgy döntöttünk, hogy a 10 órás mexikói megálló során nem a tengerparton fogjuk süttetni a hasunkat, hanem befizetünk egy egész napos túrára Tulumba, a mexikói romvárosba.
A Carnival honlapján rengeteg túra közül lehetett választani nem csak a mexikói, hanem a Key West-i megállónál is: snorkelezés, hajókázás, vacsora, egy napos túrák, és még sorolhatnám…
Az én választásom azért esett az “Ancient City of Tulum” túrára, mert ez tűnt a legérdekesebb programnak: kíváncsi voltam, milyen lehet egy maja romváros. Nem volt olcsó a 7 órás túra: 100 dollárba került, de egyáltalán nem bánom, hogy befizettem rá.
Cozumel egy aprócska sziget, Tulum pedig nem itt, hanem a Yukatán-félszigeten található. A Carnival hajótól először egy komppal átmentünk a félszigetre, ez az út kb. 40-45 perces volt. Onnan busszal mentünk Tulumig, az út körülbelül egy órás volt. A buszon kaptunk vizet és egy kis nasit is (chips, keksz emlékeim szerint).
Tulum egy maja romváros, amely közvetlenül a tengerpart mellett fekszik, így a “városnézésen” kívül egy kis fürdőzés is könnyen beiktatható (mi kihagytuk). A romvárosban sétálva valóban úgy érezhetjük magunkat, mintha visszautaztunk volna az időben pár évszázadot.
A várost Krisztus után 1200 körül alapították, a 14. századra pedig az egyik legnagyobb Yucatán-félszigeti városállammá nőtte ki magát. Az itt található épületek tipikus maja-stílusban épültek, melyek közül leghíresebb a kastély (El Castillo). Tulum kastélya egyáltalán nem hasonlít az európai kastélyokhoz: kőből épült, csupán 7.5 méter magas, a maga idejében mégis impozánsnak számított.
A túra során az idegenvezető sok hasznos és izgalmas dolgot mesélt Tulumról. Megnéztük az alászálló istenség templomát, melynek különös neve a tetőhomlokzatán található figuráról származik, a szél istenségének temploma és a freskók templomát is. Mégis az volt a legérdekesebb, hogy mindenhol iguanákba botlottunk, nagyon viccesen ültek az épületek tetején vagy a füvön, felszegett fejjel.
Ezután szabad programunk volt, melyet azzal kezdtünk, hogy elmentünk Tulum tengerpartjához, ahol gyönyörű türkizkék színben pompázott a víz – talán előtte még nem is láttam ehhez hasonlót! Pálmafákból sem volt hiány, sőt, az iguanák itt is megfordultak. Nagyon fújt a szél, de meleg volt.
Később visszamentünk a bejárathoz, amely kb 500 méterre lehetett Tulumtól, és megebédeltünk. Az idegenvezetőnk ajánlott egy autentikus mexikói étkezdét, ahol tacót ettünk margaritával – ez a két legnépszerűbb mexikói finomság a környéken. Különös módon a taco nem úgy nézett ki, ahogy elképzeltük: inkább palacsintához hasonlított, mellé pedig kaptunk rizst, babszószt és nachost is. Megérte itt ebédelni, finom volt!
Az ebéd után még szétnéztünk, vettünk néhány szuvenírt – hűtőmágnest mindenhol veszek -, de utána már indultunk vissza a buszhoz, hogy este 10-ig jussunk fel a hajóra.
A négy napos hajóúton ennyi időnk jutott arra, hogy felfedezzük a megállóhelyeket. Ez nem sok, de nekem nagyon bejött. Ennél nyilván sokkal több időt töltöttünk az óceánjáró fedélzetén, de ott is rengeteg programlehetőség közül lehetett választani. Számomra nagy élmény volt az óceánjárózás, és alig várom, hogy újból kipróbálhassam egy másik útvonalon!
Jó utat!
Ági
Ha autót bérelnél Miamiban: autóbérlés Miami repülőtér
Megtalálsz itt is:
- Instagram: agi.travels
- Facebook oldal: Utazás a köbön
- Facebook csoportom: Utazás a köbön – repjegyek, tippek, tanácsok
